Az Európai Bizottság határozata szerint a magyarországi reklámadó sérti az uniós állami támogatási szabályokat, mivel annak progresszív adókulcsai szelektív előnyt biztosítanak egyes vállalatoknak. Emellett indokolatlanul előnyben részesíti azokat a vállalkozásokat, amelyek 2013-ban nem voltak nyereségesek, lehetővé téve számukra, hogy kevesebb adót fizessenek. Alább az EB érvei, és hogy mit jelent ez a folytatásra nézve.
„A 2014. évi magyar reklámadó-törvény értelmében a vállalatokat reklámbevételüktől függő mértékű adó megfizetésére kötelezték. A magas reklámbevétellel rendelkező vállalatok lényegesen magasabb, 0-tól 50 %-ig terjedő progresszív adókulcsok alá tartoztak.
A Bizottság 2015 márciusában indított mélyreható vizsgálata kimutatta, hogy az adókulcsok progresszivitása előnyben részesített egyes vállalatokat. Az egyetlen adókulcsra épülő adórendszerekben a kisebb vállalatok minden esetben kevesebb adót fizetnek nagyobb versenytársaiknál, mivel kevesebb reklámbevétellel rendelkeznek. A 2014. évi törvényben szereplő progresszív adómértékek miatt azonban az alacsony reklámbevételű vállalatok – még reklámbevételük arányához képest is – lényegesen kevesebb reklámadó fizetésére voltak kötelesek, mint a nagyobb reklámbevétellel rendelkező vállalatok. Ez tisztességtelen gazdasági előnyt biztosított az alacsony árbevételű cégeknek a versenytársaikkal szemben. Magyarország nem bizonyította, hogy a reklámadó által megvalósítandó célkitűzés igazolta volna a progresszív adókulcsokat.
A Bizottság vizsgálata ezenfelül megállapította, hogy a 2014. évi törvénynek az elhatárolt veszteségek levonásának lehetőségére vonatkozó rendelkezése szintén indokolatlanul előnyben részesített egyes vállalatokat. Ezt a lehetőséget azokra a cégekre korlátozták, amelyek 2013-ban nem voltak nyereségesek. Magyarország azt sem bizonyította, hogy a reklámadó által megvalósítandó célkitűzés igazolta volna ezt a rendelkezést. Mindenekelőtt, Magyarország sem azt nem igazolta, hogy egy vállalat reklámadó-kötelezettségének miért kell függenie az adott vállalat nyereségességétől, sem pedig azt, hogy miért csupán azok a vállalatok vehetik igénybe ezt az előnyt,amelyek egy adott évben egyáltalán nem voltak nyereségesek. Magyarország tisztességtelen gazdasági előnyt biztosított a szóban forgó vállalatoknak hatékonyabb versenytársaikkal szemben.
A Bizottság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés összeegyeztethetetlen az uniós állami támogatási szabályokkal” – olvasható a Bizottság közleményében.
Hozzáteszik, a Bizottság a vizsgálat nyomán arra kérte Magyarországot, hogy függessze fel az adó alkalmazását, ami megtörtént, ám ehelyett bevezetett egy módosított változatot, amelyről nem konzultált a Bizottsággal. A módosított reklámadó a közlemény szerint „a helyes irányba tett lépéseket jelentett”, ám nem oszlatott el minden aggályt. „A módosított rendszer lehetővé teszi a vállalatoknak, hogy maguk döntsenek arról, hogy a módosított rendszer visszamenőleges alkalmazását választják-e, és fenntartja az – egy kisebb tartományra vetített – árbevételen alapuló progresszív adókulcsokat (0 % és 5,3 %). Ugyanakkor továbbra sem nyújt objektív igazolást erre az eltérő bánásmódra. Ezenfelül nem változtak a korábbi veszteségek levonására vonatkozó korlátozások” – írja a Bizottság közleményében.
A most kiadott határozat arra kötelezi Magyarországot, hogy szüntesse meg a 2014. évi reklámadó-törvényen és/vagy annak módosított változatán alapuló, vállalatok közötti indokolatlan megkülönbözetést, és állítsa helyre az egyenlő bánásmódot a piacon. A magyar hatóságoknak most a Bizottság határozatában meghatározott módszertan alapján meg kell állapítaniuk az egyes vállalatok által visszafizetendő adó pontos összegét (ha vannak ilyen összegek). A vállalatok elkerülhetik a visszafizetést, ha Magyarország igazolja, hogy a kapott előny megfelel a de minimis rendelet kritériumainak.
(Arról, hogy mi az a de minimis támogatás, itt olvashatsz például. A részletekbe nem belemenve röviden: Egy támogatás alapvetően akkor minősül de minimis támogatásnak, ha azt az adott jogszabály, jogszabályon alapuló pályázati kiírás akként nevesíti, függetlenül annak tényleges formájától, konkrét céljától. Előfeltétel ugyanakkor, hogy a vállalkozás három adóév alatt legfeljebb 200 000 eurónak megfelelő forintösszegű állami támogatást érvényesíthet csekély összegű támogatás címén.)
Felmerül a kérdés, hogy a fentiek mit jelentenek pontosan? Ennek a megválaszolásához az IAB Hungary Policy munkacsoportjától kértünk segítséget:
Ha jól olvassuk, ez egy határozat, amely kötelező érvényű. Ezen túlmenően mi fontos még a határozattal kapcsolatban?
A határozat típusa „Negative decision with recovery”. Ez azt szokta jelenteni, hogy kötelezik a kormányt annak számszerűsítésére, hogy a kedvezményezettek mennyi adót nem fizettek be, és arra, hogy ezt utólag szedje be. Kicsit félreérthető ehhez képest, hogy a sajtóközlemény (és ennek nyomán a média) az egyes vállalatok által „visszafizetendő adó”-ról beszél. Valójában ha tényleg szokványos recovery-ről van szó, akkor talán a „meg nem fizetett adó” befizetése lenne a pontosabb kifejezés. (Ez a határozatból majd egyértelmű lesz, de egyelőre nem érhető el nyilvánosan.)
Mindenkinek be kell fizetni az elmaradt adót?
A sajtóközlemény szerint nem kell elmaradt adót befizetnie annak, aki ezzel csak de minimis mértékű támogatást kapott. A de minimis-nek vannak feltételei és egy számítási módszere, de a lényeg az, hogy 200 000 euró / 3 év a felső határa. Egyelőre nincs még nyilvános szövege a határozatnak, abban feltehetően erről is lesz kicsit bővebb háttér.
Mi lehet a folytatás?
A kormány bírósághoz fordulhat a döntéssel szemben. Ez egy kétfokú eljárás, vagyis akár még évekig nem lesz végső döntés. Nem csak az állam támadhatja meg a határozatot, hanem az érintettek is, pl. olyanok, akinek a Bizottsági határozat miatt plusz adót kellene befizetnie.
Disclaimer: Az IAB Hungary – más szakmai szervezetekkel együtt – a reklámadót a kezdetektől minden formájában elutasítja.
