Novák Péter a kezdetektől fogva a hazai digitális piaci történések sűrűjében tartózkodott, pedig eleinte nem nagyon volt kedve megnézni édesapja egyetemi tanszékének frissen beszerzett, bivalyerős gépét, amin már internetezni (!) is lehetett. Aztán annyira megtetszett neki a dolog, hogy az érdeklődésből szakdolgozat lett, a többi pedig már történelem. Az IAB Hungary 15. születésnapja alkalmából személyes sztorikkal emlékező, múltra visszatekintő sorozatunkban a szervezet első elnökével beszélgettünk.
Ha a Mr. Internet Magyarországot kellene megnevezni, valószínűleg sokan téged mondanának a digitális reklámpiacon. Hogyan „szálltál be az internetekbe”?
Az online reklámpiac kapcsán egy időben sokat szerepeltem a médiában, ekkor kapcsolódhattam össze a fejekben az internettel.
Édesapám és édesanyám is egyetemen dolgoztak, és 1995 nyarán apukámék tanszékének lett egy nagyon erős, új számítógépe. Ő heteken át nyaggatott, hogy menjek be hozzá és próbáljam ki az új gépet, sőt még internetezhetnék is. Az utolsó egyetemi évem előtti nyáron volt egyéb elfoglaltságom is Szegeden a barátokkal, mintsem hogy bemenjek egy hűvös egyetemi szobába, de anyukám megértette velem, hogy apukámnak ez fontos. Így végül bementem, néhány órát internetezgettem, és az valahogy nagyon megfogott. Annyira, hogy amikor ősszel le kellett adni a szakdolgozattémámat, úgy döntöttem, hogy az internetes reklámozásról fogok írni.
A közkeletű vélekedések szerint ’94 őszén jelent meg az első online hirdetés, szóval viszonylag az elején csíptem el ezt a történetet. A szakdolgozati témavezetőm jófej volt, azt mondta, hogy sokat ő ehhez nem tud hozzátenni, szóval hajrá, csináljam meg valahogy. ’95 őszétől ’96 nyaráig egyre több információ látott napvilágot a témáról. Eleinte csak cikkecskék, hírecskék, aztán elemzések, főleg a nemzetközi szaksajtóban, ezek napról-napra bővítették a tudásomat. Szerencsére volt annyi anyag, hogy ebből született egy príma szakdolgozat.
Mikor elkezdtem a Matávnál dolgozni, eleinte nem volt szoros kapcsolatom ezzel a területtel, de fél év múlva áthívott a csapatába Zsámboki Gábor, a Matáv akkori reklámfőnöke, akinek igent mondtam azzal a feltétellel, hogy foglalkozhatok internetes reklámozással. Ezért onnantól minden kellő nagyságú kampányból lecsippentettünk egy részt, így ’97 elejétől elkezdtünk online is aktívan kommunikálni. Innen datálható, hogy már nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is elkezdtem foglalkozni az online reklámozással.
Ebbe tényleg elég hamar belekeveredtél. De mikortól érezted, hogy ez lesz a hivatásod? Mikortól gondoltál magadra digitális szakemberként?
Az, hogy ez érdekel, már ’95-ben megfogalmazódott bennem, de ekkor még nem kerestem tudatosan, hogy olyan munkahelyem legyen, ahol csak ezzel lehet foglalkozni. Ez akkor fogalmazódott meg határozottan, amikor a Matávnál lehetőségem nyílt átmenni a reklámterületre. ’97-ben aztán nagyon elkezdtek pörögni az események: elindult a Tartalom Projekt, másrészt megfogalmazódott az igény egy online szolgáltatás létrehozására is. Bekerültem ebbe a projektbe, amelyben a cél egy keresőmotor létrehozása, a feladatom pedig a bevételi láb kitalálása volt –így nemcsak a reklámozási, hanem az üzleti területtel is foglalkozhattam. Az Altavizsla ’98 áprilisában indult el, ekkor kezdődött az az átmeneti időszak, ami alatt az agyam egyik felével matávos hirdetéseket vásároltam, a másikkal meg az értékesítési lehetőségeken dolgoztam, és mentem sales-esként az ügynökségekhez, hirdetőkhöz. Ekkor már teljesen egyértelmű volt, hogy engem az internetes reklámozás és médiabiznisz érdekel. ’98 őszén elindult az Origo, és ’99 tavaszán Simó Gyuri áthívott az akkor induló MatávNetbe, ahol felépítettem a médiasales területet.
Erre a beszélgetésre készülve ugrott be, hogy az IAB elődszervezetének az indulása is éppen 25 évvel ezelőttre tehető. ’98-ban az akkori főnököm, Zsámboki Gábor a Magyar Reklámszövetségben volt alelnök. Javasoltam, hogy jó lenne egy szakmai szervezetet létrehozni, ahol az internetes reklámozással foglalkozó szakemberek formálisan is össze tudnának gyűlni, amit ő maximálisan támogatott. Emlékszem, nagyon meg voltam rettenve, hogy két-három éve a szakmában dolgozóként 100+ reklámipari és médiapiaci vezető előtt kellett prezentálnom a kezdeményezésről, de a közgyűlésen jóváhagyták, és így ’99 áprilisában hivatalosan is elindult az MRSZ Internet Tagozata.
2012-ben az IAB Hungary 35 jelölt közül három embert díjazott a digitális piac fejlődése érdekében végzett munkájáért. Melletted Szabó Ákos és Vértes János kapták meg az elismerést. Milyen érzés ez ennyi év távlatából?
Már nem pontosan emlékszem a díj hátterére, de arra igen, hogy kettős érzések voltak bennem. Egyrészt mivel az itthon 2008-ban elindított IAB szervezte, melynek én voltam az elnöke, kicsit visszásnak éreztem, hogy a jelöltek között legyek. Másrészt mivel független zsűrizéssel működött, úgy voltam vele, hogy oké, csináljuk meg, ez is egy apró lépés, ami segített láthatóságot biztosítani a területnek. 2012-ben már nem volt kérdés, hogy az internet létezik és robosztusan megy előre, de minden ilyen kezdeményezés jól jött, mert azt tudtuk így rögzíteni, hogy nem új dologról van szó – az internetes reklámozás ekkor már a tizenötödik születésnapját ünnepelte Magyarországon, komoly üzletté vált hazánkban is. Nyilván hatalmas érzés volt az egyik díjazottnak lenni.
Lépjünk vissza a kezdetekhez. 2008. november 13-án 46 piaci szereplő részvételével alakult meg az IAB Hungary. Ma visszatekintve találunk olyan neveket, amelyek még mindig jól csengenek a piacon, mások eltűntek vagy egészen mást jelentenek, mint 15 éve. Te az IAB Hungary első elnöke lettél, és aztán további hét évig töltötted be ezt a posztot. Muszáj leragadnom a dátumnál: 2008 végén bátor vagy botor volt a ló? Emlékszem, hogy reklámpiaci csúcsév volt, de aztán nem lehetett sokáig örülni. Győztünk – vagy mégsem.
Abszolút „győztünk”. A 2008-as megalapítást három lépés előzte meg. Már 2000-ben felvettem a kapcsolatot az amerikai IAB-val, jelezve, hogy csatlakoznánk, de akkor mással voltak elfoglalva, és azt kérték, térjünk erre vissza később. 2006-ban ismét felvettem a kapcsolatot, de akkor már az IAB Europe-pal – találtam is olyan régi prezit, amiben bejelentettük, hogy jön az IAB, de végül akkor még nem jött. Többen is sürgettek, hogy indítsuk el végre, többek között a már említett Vértes János és Somogyi Endre, akik szintén kapcsolatba léptek az IAB Europe-pal. Rendeztük a sorokat, egyesítettük erőinket, és ekkor jött a harmadik lépés. Az IAB Europe közölte, hogy nagyon szigorú szabályrendszer szerint lehet IAB-t indítani, ami kb. egyéves procedúrával jár, de végül 3-4 hónap alatt ledaráltuk a folyamatot.
Azt, hogy közelednek a gazdasági problémák, én biztosan nem láttam, de szerintem 2007-ben, 2008 első felében senkit sem foglalkoztatott a veszély a piacon. Benne voltunk a flow-ban, jól ment a piac. Akkor már 9 éve működött az MRSZ Internet Tagozata, de nem volt elég szervezett, passzív volt a tagsága, és sok kritikát kapott a piacról, tehát meg kellett újítani. A nagyobb szervezethez való csatlakozás szervezettebb keretek között, sokkal több taggal nagyon jó ígéret volt a megújításhoz, és hirtelen sokan sok energiát tettek ebbe. János és Endre mellett például Szabó Erik volt még benne nagyon aktívan az előkészítésben.
Az első széleskörű megbeszélésre 2008 szeptemberében került sor, éppen akkor robbant a bomba a Lehman Brothers bedőlésével. Emlékeim szerint ez akkor érdekes volt, de nem merült fel komolyabban, hogy megrángatná a piac fejlődését. Utólag a számok is ezt igazolták: 2009-ben tovább nőtt a digitális piac; igaz, a kezdetektől 2008-ig jellemző magas kétszámjegyű növekedés megszakadt. Inkább az merülhetett fel a fejekben, hogy oké, most baj van, jó lesz összezárni, erősebb alapokat lefektetni, többet beszélgetni, kitalálni az előrelépési lehetőségeket. Utólag az időzítés még jó is volt, mert amikor az organikusan fejlődő piac megreccsen, a szereplők elkezdenek kinézni a kis bunkerükből, és figyelni a többiekre.
Most hogy mondod, hogy a válság új utak keresésére ösztönözhet, nekem azért van olyan emlékem, hogy itthon a hagyományos média inkább egy kis ellenérzéssel tekintett az internetre, miközben például a lengyeleknél a nagy online médiamárkák jellemzően nagy printkiadókhoz vagy más hagyományos médiaszereplőkhöz csatlakoztak. Itthon a jelentős online szereplők viszont nem ebből a körből indultak neki. Az eltérő fejlődési út mögött eltérő gondolkodás áll, ami itthon nem az új utak kereséséről, inkább a fék behúzásáról szólt – vagy a kettőnek semmi köze egymáshoz?
A 90-es években négy fő forrása volt a digitális tartalomelőállító cégek indulásának: az elsők a hozzáférést biztosító telco cégek voltak (pl. Datanet, Matáv/Matávnet), amelyek azért kínáltak tartalmat, hogy legyen miért hozzáférést vennünk. A második kört azok a csillogó szemű vállalkozók alkották, akik egyszerűen meglátták a lehetőséget – ilyen volt a pl. Használtautó.hu vagy az Internetto. A harmadik kör a pénzügyi befektetők által finanszírozott cégeké, amilyen a Vianovo is volt. És akkor ezeken felül voltak még a nagy tartalomszolgáltatók, például a TV2 elindította a Korridort, vagy az RTL az rtl.hu-t. Mindenki a saját hitének, üzleti lehetőségeinek és jövőt illető elképzeléseinek megfelelően vitte ezeket az internetes projekteket. Itthon nagyon kevés pénzügyi befektetők által finanszírozott projekt jelent meg, ami valahol a szerencsénk is volt, mert a nagy boom rengeteg projektet indított el sok más piacon, ahol aztán a lufi könnyen kidurrant, amikor elfogyott a pénz. Itt a hazai piacon nem volt minek kidurrannia.
A médiacégek bele-beledobáltak erőforrásokat az internetes projektekbe, 2001-2003 táján is látszott, hogy ez a szegmens továbbra is fejlődni fog, de nem olyan gyorsan, mint amit sokan beleláttak a dotcom lufi idején. 2008-ig tartott a magyar reklámpiac aranykorszaka, folyamatos növekedésben, de a médiaszereplők részéről nem feltétlen volt befektetési szándék az internetes területre, ami más piacokon viszont megvalósult. Nem tudom, hogy ez a helyi menedzsmentek vagy a nemzetközi központok döntéséből fakadt.
Akkor digitális ügynökségnél dolgozva meglehetősen sok szereplőhöz mentünk azzal, hogy többet kéne tenniük, de nem volt erős a fogadókészség. Voltak hagyományos szereplők, amelyek a kezdetektől jelen voltak az online-ban (pl. a HVG), de a print és televíziós topszereplők visszafogottabban szemlélték a változást. Jól működött a core bizniszük, és kockázatosnak vagy korainak látták a belépést erre a területre. Voltak olyan vélemények is vezetők részéről, hogy a kicsiben elindulásnak nem látták értelmét, inkább ki akarták várni az első hullámot, aztán majd megvesznek valamit, ami már kiforrott üzleti modellel vagy jelentős felhasználói bázissal rendelkezik. Ez párszor meg is valósult, a Startlapot például felvásárolta a Sanoma, a Freemailt és az iWiw-et pedig a Matáv.
Emlegetted a 2000-es évek elejét, és tényleg volt itt dotkom lufi, 2008-2009-es válság, Covid, háború… A digitálisról minden válság kapcsán elmondják, hogy reziliens, de azért itt legalább négy nagyon eltérő sokkhatásról van szó az elmúlt évek során. Aggódtál úgy igazán a piac miatt valamikor?
Még ennél is több volt: ’98-ban ott volt az orosz válság, ami szélesebb körben megérintette a gazdaságot, de akkor még olyan kicsi volt az online piac, hogy mindegy volt e szempontból, mi történik. A dotkom-válság a befektetői pénzek felhájpolásáról és elégetéséről szólt, és akkor még mindig pici volt a piac, így különösebben nem ütötte meg. A 2008-2009-es válság már sok szereplőnek fájt. Akkorra a digitális piac 20 milliárd körül lehetett, és már több cégnek voltak milliárdos bevételei. Ezt gyorsan kiheverte a piac, de új világ kezdődött, a magyar reklám- és médiapiac aranykora véget ért.
A Covid-helyzetbe bármely digitális szegmens esetében azt lehetett belelátni, hogy a piac jól jön ki belőle. Az orosz-ukrán háború hazai gazdaságra gyakorolt lenyomata az, ami leginkább hatást gyakorol. Eleinte mindegy volt, mi történik a gazdaságban, mert kicsi, új és évről évre robosztusan növekedő területről volt szó, az utóbbi tíz évben viszont a digitális olyan naggyá vált, hogy a kitettsége is jóval nagyobb a gazdaságnak azáltal, ahogyan belesimul a reklámpiacba, amelynek a legnagyobb részét képezi. A 2020-as évekre masszívan a digitális a reklámtorta legnagyobb szelete lett, ezért bármi történik, itt csapódik le leginkább. Persze a magyar piacnak megvannak a maga sajátosságai, egyrészt a helyi gazdasági tényezők, másrészt az állami költések növekedése vagy csökkenése jelentősen kihat nemcsak a teljes reklámpiacra, hanem azon belül a digitálisra is.
Hajlamos vagyok téged valamiféle barométernek tekinteni ennyi digitális piacon töltött évvel, és most már a Httpool-nál dolgozol, ami globális platformokhoz kapcsolódó szolgáltatásokat nyújt. Sokat beszéltünk a digitális piac fejlődéséről, és ennek a motorját sok éve a globális szereplők jelentik. Van még hely és lehetőség a lokális szereplők számára?
A korábbi számokat visszanézve a lokális vs. globális viszonyban az első fordulópontot a 2007-es év jelentette, amikor a Google reklámszolgáltatásai itthon is széles körben kezdtek terjedni. Mi akkor indítottuk el a Kirowski-n belül a keresőmarketingre specializálódott iProspect-et. Berényi Konráddal pedig megrendeztük közösen az első Keresőmarketing Napot, ahol többek között a Google is előadott. Keresőmarketingre a szereplők korábban is költöttek valamennyit, de 2007-ben felgyorsult a fejlődés, és pár év alatt nagyon sok pénz került ebbe a szegmensbe. A második fordulópont a social media térnyerése volt 2010 táján: a globális platformok eleinte látogatottságban, majd a reklámpiacon is kenterbe verték a helyi szereplőket.
Korábban is jellemzően a nemzetközi tulajdonú, hátterű cégek voltak az egyéb médiatípusokban piacvezetők, de ezek helyi szereplőkként viselkedtek, és az egy teljesen új helyzet volt, hogy a digitális piacon közvetlen versenytársként jelentek meg a globális játékosok. Már akkor kongattuk a vészharangot, de ez az első években még csak a szűkebb digitális szakma ügye maradt, a többiek azt látták, hogy a piac szépen megy előre. Szerintem a teljes piacon csak 2015 táján csapódott le, hogy mi történik. Azóta nagyon sok szó esik a piacon széles körben erről az átalakulásról, de ezzel 10 éves késésben vagyunk.
A jövőt illetően azt gondolom, hogy egyfajta szaturációs ponthoz közeledünk. A szereplők nem tudnak a végtelenségig nőni ilyen érettségi szintről. Olyan további drasztikus változás, ami végbement az elmúlt 15 évben, már nem várható. A helyi szereplőknek továbbra is bőven lesz tere, az más kérdés, hogy a helyinek tekintett márkák és szolgáltatások tulajdonviszonyai hogyan alakulnak.
Az MRSZ Internet Tagozat és az IAB Hungary élén eltöltöttél összesen 16 évet. Mire vagy a legbüszkébb?
Volt egy szerencsefaktor: az édesapám megmutatta az internetet, és első látásra szerelem volt. Aztán annyira szerettem ezt csinálni, hogy egyszerre tudtam részt venni egy sikeres digitálismarketing-ügynökség felépítésében és az iparág e szeletének összefogásában, láthatóbbá tételében, közös fórumának kialakításában. Ez a szerelemfaktor determinálta, hogy ilyen sok időt és energiát volt erőm beletenni. Hogy ennek milyen hatása volt, azt nem tudom, de nem is a hatás kedvéért csináltam, hanem mert flow-ban voltam, és úgy éreztem, hogy érdemes ezt csinálni.
Egy adott ponton azt is fel kellett ismernem, hogy át kell adnom a stafétabotot. Éreztem, hogy rajtam ragadt ez a szerep, miközben másokban már több érdeklődés, energia és potenciál volt. Ki kellett mondanom, hogy át kell alakítani az egészet. Az utolsó ciklusom alatt már azon dolgoztam, hogy ezt a változást sikerüljön végig vinni. Kiváló elnököket választott meg az IAB tagsága utánam.
Van-e bármi, amit IAB-s sapkában mai szemmel már nagyon másképp csinálnál?
Teljesen egyértelmű, hogy az IAB márkát és keretet hamarabb kellett volna behozni. Ha akár 2000-ben, akár 2006-ban jobban rápörgök erre, ha nem hagyom magam első körben lekoptatni, aztán meg elhalni a kezdeményezést, ez a nagyon jó márka a maga szigorú kereteivel, működési szabályaival hamarabb tudta volna segíteni a piac fejlődését.
Ha kizoomolunk az IAB-ból, volt olyan trend, amit nagyon benéztél?
Nem tudok ilyet mondani, de nem azért, mert akkora jövőbelátó vagyok. Az elején sok újdonságot kipróbáltunk a Matávban, a Matávnetben és főleg a Kirowskiban, de a hájpokon viszonylag hamar túllettünk, engem a későbbiekben kevésbé fogtak meg az újabb „forradalmak”. Soha nem éreztem azt, hogy úristen, ha ezt nem csináljuk meg, akkor vége a világnak. Egyetlen dolog jut eszembe, amit túl hamar kezdtünk el nyomni, és nem voltunk elég kitartóak: az e-commerce szereplők felé való nyitás az ügynökségi tudásunkkal. Akkor, 2005 és 2009 között még ez nagyon kicsi piac volt, bár érezni lehetett, hogy be fog durranni. A kérdés az volt, hogy az akkor meglehetősen nagy Kirowskinak melyik lehet a megfelelő belépési pont. Létrejött akkoriban pár keresőmarketing ügynökség, akik nagyon szépen megfogták ezt a szegmenst, mi az iProspect-tel nem az elsők voltunk itthon.
A szakmai szervezeteket gyakran szokták gittegyletezni. Te már sok évet töltöttél el szakmai szervezetekkel, és sok energiát raktál ebbe. Mivel érvelnél a gittegyletezés ellen? Milyen értéket kaphat a piac az IAB-tól?
Kétféle embertől hangozhat el a gittegyletezés: az egyik, aki benne van szakmai szervezetekben, a másik, aki nincs. Ha azok mondják, akik benn vannak, akkor baj van, valamin változtatni kell, és jó esetben ez elindít egy pozitív folyamatot, ami hasznosabbá, relevánsabbá teheti a működést. A mi életünkben éppen az IAB Hungary elindítása előtti néhány év volt olyan, amikor sokan jelezték, hogy változtatni kellene, és erre volt jó válasz az IAB behozása és nulláról felépítése itthon. Olyan is előfordul, hogy nem a szervezeti működéssel van baj, egyszerűen a tag, az adott piaci szereplő van rossz helyen.
Sok olyan piaci szereplő van, aki sehol nem tag, és minden szakmai szervezetet gittegyletnek tart. Velük nehéz mit kezdeni, ők általában szerintem önzők. Ez alatt azt értem, hogy nem hajlandók energiát, szaktudást rakni a közösbe, nem látják azt, hogy van közös hajó, és ha együtt evezünk, az jobb lesz. Őket felesleges is győzködni, mert passzívak lesznek, és egy szakmai szervezet akkor tud jól működni, ha aktív a tagsága.
Minden szakmai szervezetnek más a funkciója, és ez az IAB esetében is változott az elmúlt években. A tagokon sok múlik, mely témákat tartják fontosnak, milyen projekteken akarnak közösen dolgozni. Volt, hogy ez a whitepaperek kialakítását jelentette különböző témákban, és volt, hogy a sztenderdizálás területén vagy az iparági mérések kialakításában léptünk közösen. Ami nem változott, az a cél: hogy legyen egy olyan fórum, ahova a piaci szereplők bevihetik a problémájukat, őszintén megvitathatják egymás között és együtt gondolkodhatnak a megoldáson.
A piac fejlődése miatt eleinte a láthatóság, evangelizálás volt fókuszban, de ma már a digitális a legnagyobb szelet, ezért az IAB szerepe, felelőssége is jelentősebb. Teljesen logikus, hogy a digitális súlya és a piaci szereplők széleskörű érintettsége miatt más szakmai szervezeteknek is foglalkozniuk kell a digitálissal. Amit mi sok éve online-nak vagy interaktívnak nevezünk, az ma már nemcsak egy médiatípus, hanem egy L betűvel leírható piaci struktúra. 2012 táján a Direkt Marketing Szövetség konferenciáján tartottam előadást, és abban pont azt mutattam be, hogy most van TV, rádió, sajtó, közterület és az online külön-külön, de a későbbiekben mindegyik terület ilyen-olyan mértékben digitalizálódni fog. A következő öt-tíz év legérdekesebb kérdése az lesz, hogy a digitalizálódás mit fog indukálni a piaci gondolkodásban. Ez pedig elkerülhetetlenné teszi az arról való gondolkodást is, hogy mi lesz a szakmai szervezetek egymáshoz viszonyított szerepe ebben a mátrixban.
Az utolsó kérdésem is a jövőt érinti. Nem könnyű a fiatalokat a reklám- és médiapiacra vonzani, és ez a digitális szegmensre is igaz. Sok az elszívó erő: külföld, startupok stb. Mit mondanál tapasztalt szakemberként egy fiatalnak, miért érdemes ide jönnie dolgozni?
Szerintem nincs már olyan, hogy digitális piac. Akár média-, akár ügynökségi, akár hirdetői oldalon dolgozik valaki, kötelező digitális szaktudással rendelkeznie. A mai fiatalok ebbe már beleszülettek. Így elvileg könnyebben tanulják meg ennek a világnak az üzleti vonatkozásait és a munkához kapcsolódó szakmai elemeit. Már nem az a helyzet, mint 15-25 éve, amikor azt mondtuk, hogy „gyere a digitálisba dolgozni”.
Azt gondolom, hogy egyre több olyan vezetőt fogunk látni a marketingigazgatók között, aki “digital by nature”. Nem az a kockázat, hogy egy offline projektet mennyire tud jól megérteni, irányítani, hanem az, hogy a digitális stratégiát és taktikákat mennyire lesz képes jól kitalálni és alkalmazni. Tehát a cégek szerintem kockáztatnak azzal, ha nem nagy digitális tudású embereket tesznek vezetői pozíciókba.
A 2000-es évek első kétharmadában Budapest és Magyarország nagyon vonzó hely volt a régiós szervezeti központok számára. Bár továbbra is vannak ide helyezett divíziók és vezetők, a döntési központok nagy részét elvitték. Nem a globális szereplők jelentik az igazi káros hatást a reklámpiacon és benne a digitális szegmensben, hanem az, hogy a büdzsék és a szakmai kérdések egyre nagyobb részéről máshol döntenek. Vannak, akik szívesen mennek külföldre, de vannak olyanok is, akik inkább itthonról vennének részt ezekben a szervezetekben. Szerintem sokkal szexibb lenne, ha azt tudnánk mondani, hogy itthonról tudod nemzetközi szinten pallérozni a tudásod, ehhez viszont több regionális, nemzetközi döntési központot, magyar szakemberek által betöltött nemzetközi marketinges vezetői állást kellene ismét hazánkba hozni. Ez nemcsak a hazai reklám- és médiaipar érdeke, hanem a teljes magyar gazdaságé is.
Címlapfotó Novák Péterről: Köő Adrienn
Kapcsolódó:
- Emlékek, történetek, fontos arcok az elmúlt 15 évből – Veletek, titeket ünneplünk!
- Szakemberhiány, válság és a reklámszakma megkopott vonzereje: Csak futunk a digitális tehetségek után
- Szenes Gábor: A mai 50-esek, 60-asok már nem akarják csak úgy otthagyni a szakmájukat
- Mérföldköveink 2008-tól napjainkig
